Abel szemszöge

A bársonyfotelben ültem, az ujjaim remegtek egy olyan hideg dühtől, amely szinte jégként fagyasztotta meg a vért az ereimben.

Az ajtó nyikorogva kinyílt. Nem fordultam meg. Bárhol felismertem volna azoknak a drága bőrcipőknek a nehéz, ritmikus dobbanásait.

Cross lépett be, és minden ízében úgy festett, mint egy omladozó birodalom bukott királya. Nem köszönt, és nem kért bocsánatot a