Abel szemszöge

A sötétben ültem, az egyetlen fényt egyetlen lámpa borostyánszínű ragyogása és az üvegfalakon átszűrődő városi sziluett csillogása adta. Ma este nem ittam, mert azt akartam, hogy az elmém éles maradjon. Érezni akartam azt a pontos pillanatot, amikor megfordul a kocka.

Hetek óta tudtam Ethan kis börtönszökéséről. Mindig is kiszámítható szerzet volt; hangos, kétségbeesett, és meg volt