Hazel

Az ablaktörlők egyenletes ritmusban nyikorogtak a szélvédőn, de még ez sem tudta elnyomni a lüktetést a fejemben. A város éjszaka másnak tűnt – elmosódott neonfények, álmos kirakatok, ismerős utcák, amelyek mintha a csendjükkel gúnyolódtak volna rajtunk.

– Caleb – mondtam immár negyedszer. – Órák óta csak kocsikázunk. Nem ismersz senkit, akinél esetleg meghúzhatná magát?

A hangom elcsuklott