Később aznap

Victor

Megadta a módját a készülődésnek.

Én már felöltöztem – fekete ing, fehér nadrág, fekete cipő, semmi túlzás, de letisztult. Klasszikus. Az ágy szélén ültem keresztbe tett lábbal, a telefonomat pörgetve anélkül, hogy valójában bármit is láttam volna a képernyőn. Próbáltam nem Hazel ruhájára gondolni.

Egész délelőtt azzal húzott, azt mondogatta, hogy „kicsit piros” és „kicsit szűk