Victor

Kezemet Hazel hátán tartottam, ahogy kisurrantunk kis találkahelyünkről, parfümjének halvány nyoma ott lebegett a hűvös éjszakai levegőben. Testének melege még mindig ott időzött a tenyeremen, de minél messzebb sétáltunk az árnyékoktól, annál inkább ránk nehezedett a valóság.

Még mindig beszélt, hangja könnyed volt és incselkedő. – Mindig is tudtam, hogy harminc előtt megütöm a főnyereményt