Úgy lökött be az anyósülésre, mintha semmi súlyom nem lenne, áttolva a mellkasomon a biztonsági övet, mielőtt bevágta volna az ajtót. A gyilkos pillantás, amit az üvegen keresztül vetett rám, acélt is olvasztott volna. De engem nem. Felháborodottan felé fordultam, a karjaimat szorosan a mellkasom előtt összefonva, miközben beült a vezetőülésre, és beindította a motort.

– Hihetetlen vagy, Victor! –