A *carne asada* és a sült paprika illata rátapadt a kezemben lévő barna papírzacskóra, a zsír átütött rajta, akárhogy is szorítottam. Mexikói étel – a kedvencem. Vigasz. Melegség. Valami, ami elfedheti a mellkasomra nehezedő súlyt, miután kijöttem a nőgyógyászati rendelőből. A szavai még mindig úgy verődtek a koponyámnak, mint a bírói kalapács: *nehéz teherbe esni… évekig szedte a fogamzásgátlót…