***Hazel***

Délhez közeledve reggeliztünk, bár a „reggeli” talán túl nagylelkű kifejezés volt ahhoz képest, amilyen délelőttünk volt. Alig tudtam megállni a lábamon anélkül, hogy fel ne szisszentem volna. Fájtak a combjaim, a torkom pedig teljesen kikészült attól, hogy a nevét nyögtem a lepedőbe. Mégis könnyűnek éreztem magam – mintha a levegő kitisztult volna körülöttünk, és nem maradt volna más