***Hazel***

– Szia, Anya!

Az anya szó még mindig törékenynek hatott a számban. Mint az üveg. Mint valami, ami szilánkokra törhet, ha túl hangosan mondom. Gondolom, ezt teszi az emberrel a sok évnyi trauma.

Azonnal szorosan megölelt, vékony, remegő karjaival átfogta a vállamat. Küzdenem kellett az ösztönnel, hogy megtámasszam, attól félve, hogy ha túlságosan rátámaszkodom, eltörik a karjaim között.