***Hazel***

– Van merszed – mondta Julian, hangja mély volt és dermesztő –, idejönni, és azt hinni, hogy megfenyegethetsz engem.

A keze még mindig a torkomon szorult.

Ösztönösen megragadtam a csuklóját, próbálva lefejteni az ujjait, de ő csak még szorosabbra fogta. A nyomás gyorsan és élesen nőtt, elzárva a levegőmet.

– Julian… engedj el – fuldokoltam.

Egy mosoly húzta mosolyra a száját. Nem szór