***Victor***

Elfordította a tekintetét, és nem válaszolt. Már ez az egyetlen dolog is valami kegyetlenséget szabadított el a mellkasomban.

– Hazel – mondtam lassan, és a hangom mély volt, feszült, összetekeredett, akár egy figyelmeztető lövés –, ha még egyszer meg kell ismételnem magam, én…

– Julian volt az. – Logan hangja élesen és nyersen vágott közbe, mintha csak egy olyan kötszert tépett volna