***Logan***

Egy pillanatig nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam Hazelt. Az ablak közelében állt, háttal nekem, karjait szorosan a dereka köré fonva, mintha csak így tudná egyben tartani magát.

Odakint az éjszaka tágas volt és csendes, az üveg halvány szilánkokban tükrözte vissza sápadt arcát. Nem fordult meg. Nem mozdult. Csak állt ott, mintha annak, amit az imént kimondott, távolságra lenn