***Hazel***

Gyűlöltem a csendet. Nem azt a békés fajtát, amelyik a nevetés után telepszik le. Nem azt a nyugalmat, amelyik két olyan embert ölel körül, akik szavak nélkül is megértik egymást. Ez a csend éles volt és nehéz. Annyira fojtogató, hogy szó szerint a bordáimnak feszült, mígnem maga a lélegzetvétel is a halállal ért fel.

Abban a pillanatban jött el, amikor a szavak elhagyták a számat – sz