***Victor***

***Hat hónappal később…***

– Hazel, szerintem pihenned kellene – mondtam.

Már annyiszor mondtam, hogy a szavak kezdték elveszíteni a formájukat, és feloldódtak egy olyan hangban, amely valahol az aggodalom és a könyörgés között élt.

Ezúttal meg sem fordult. Egyszerűen csak hajtogatta tovább a lehetetlenül apró rugdalózókat, olyan intenzív koncentrációval, mintha a világ sorsa múlna a