Visszamentünk az ikrekkel a szobánkba. Mind leültünk az ágyra. Kellan határozottnak tűnt. Corbinnak kiskutya-szemei voltak. Zander zsémbesnek látszott, egyértelműen bosszantotta, hogy bele lett rángatva ebbe.

– Én is dühös vagyok, tudjátok – mondta Zander csak úgy a szobának. A fivéreihez fordult. – Mióta titkolózunk mi egymás előtt?

Kellan és Corbin rámeredtek, majd egymásra.

– Sajnálom, Zander –