– A festményt – mondta Ruby inkább magának, mint nekem, a tekintete a távolba révedt. – A festményt rólad, amint olyan komoran és elhagyatottan ülsz a falkaház tornácának lépcsőjén azokban a levetett ruháidban. Úgy értem, mindig is szép lány voltál – ismerte el Ruby mellékesen, amitől elpirultam. – De olyan mogorva voltál! – kiáltott fel. – De most már értem! Ki hibáztathatna érte? Mindazok után,