Vance szemszöge

– Winnie… ó – fordult el tőlem, mintha a húga valami apró személy lenne, aki rá van ragasztva, és most hirtelen meg kellene jelennie az oldalán. Türelmes voltam. Megvártam, amíg befejezi a bárgyú színjátékát.

Szánalmas alakítása után az arcára csapott a kezével, és a mosolya visszatért. – Ó, biztosan a szobájában van.

Felvontam a szemöldököm, és mélyen a szemébe néztem. – Nem, ninc