Sienna szemszöge

A szél elült, és az arcomon lévő mosoly lassan halványulni kezdett, ahogy az előttem lévő gyermek arca elsápadt.

A szívem vad rántással rezzent meg a bordáim között. Még mindig éreztem a kettőnk közötti köteléket. Még mindig éreztem benne a saját energiámat… ő mégis mozdulatlan maradt.

– Ó, istenem! – zihálta Genevieve, és a fiú elé rogyott. – Caleb. Caleb, szólj hozzám! – Genevie