10 évvel később

„Aricen! Gyere be azonnal! Anyád már öt perce megmondta, hogy majdnem kész a vacsora!” – kiáltott ki Kaelen a hátsó ajtón, mielőtt feladta volna, és maga indult volna ki a hátsó udvarba. Elnevettem magam, ahogy Kaelen próbálta becserkészni a fiunkat. Abból, amit Katarina mesélt nekem, Aricen pont olyan volt, mint Kaelen kiskorában: makacs, erős, és időnként láthatóan nagyothalló. É