ZAREK.

"Azért jöttem ide, nem azért, hogy bocsánatot kérjek. Már elfogadtam, hogy nem fogsz. Azért jöttem, hogy elmondjam neked, soha nem szűntem meg rád gondolni. Soha nem szűntem meg törődni veled. Mindig szemmel tartottalak."

Egy barna papírborítékot dobott az asztalra, de nem szólt semmit. A kíváncsiságom erősebb volt nálam, ezért megragadtam és kinyitottam a borítékot.

Fényképek voltak benne.