Másnap reggel az anyag puha zizegésére és meleg levendulaillatra ébredtem, meg valami másra – földes és friss illatra, mint az erdő eső után. Egy pillanatra azt hittem, még mindig álmodom, egy olyan emlék fogságában, amit nem álltam készen elengedni.

De aztán megéreztem.

A melegség... A karjai még mindig körbevettek.

Dante. Nem ment el.

Szóval nem álom volt…

Ott aludtunk el az erkélyen, a holddal