Már majdnem kilenc óra volt, amikor végre felébredtem; a napfény átszűrődött a függönyökön, és gyengéden melengette a szobát. Pislogtam párat, próbálva tájékozódni.

Ahogy nyújtózkodtam a puha takaró alatt, feltűnt, hogy a hálóterem szokatlanul csendes. Homlokráncolva fordítottam el a fejem, és láttam, hogy Aethel lazán az ablaknál ül, kávét kortyolgat és egy könyvet olvas. Mirella a kanapén hevert