A füst még ott gomolygott a romba döntött kávézóban, indákként tekeregve a törött üvegszilánkok és a felborult asztalok között. A vér, az adrenalin és a megperzselt mágia szaga úgy ült meg a levegőben, mint egy vihar, amely nem hajlandó elvonulni.

Dante oltalmazón ölelt magához, egy felborult asztal mellett kuporodtunk le, miközben Aethel és a falka harcosai szoros alakzatban vettek körül minket.