Elara (most Edith) szemszöge:

„Dante…”

A neve úgy lebegett a levegőben, mint a mézes tea lágy utóíze – melegen, különösen és váratlanul megnyugtatóan. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Ujjaim tétlenül követték a takaró szövetét, amin ültem, újra és újra végigsimítva egy varraton, mintha ez segítene értelmet adni a mellkasomban kavargó érzéseknek.

Miért?

Miért kavart fel bennem a neve valamit – v