Az éjszaka a miénk volt.

Dante likan alakja úgy dübörgött végig a mezőkön, mint egy láncairól szabadult vihar, hatalmas mancsai megremegtették a földet. Mellette futottam, fehér farkasom kisebb volt, de semmivel sem lassabb, minden egyes ugrásunk az öröm robbanása volt. Bundánk minden vágta közben egymáshoz ért, árnyék és fény egyként mozgott a hold figyelő szeme alatt.

A szél hordozta az illatunk