A reggel fahéj és meleg kenyér ízű volt.

A konyha kedvesebb volt, mint az álom, Mirella pedig belém diktált még egy kanál mézes zabkását „az idegekre”, amit engedelmesen meg is ettem, miközben Dante, Alessio és Malcor olyan listákat néztek át, amik hálónak tűntek: nevek, órák, sarkok, ahol a pletyka szeretett megtekeredni.

Dante hüvelykujja apró, önkéntelen köröket rajzolt a csuklómra olvasás közb