Az acél csengése még mindig halkan visszhangzott az udvaron, amikor elhagytam a kertet.

Dante és lovagjai a gyakorlópályára mentek, hangjuk halk és tömör volt, a harcosok ritmusa, akik egymást élezik készre.

Néztem, ahogy távozik – válla egyenes, járása a halálos kecsesség és a parancsolóerő azon keveréke, amely mindig magára vonzza a tekintetet, akár akarja, akár nem.

Vele kellett volna mennem.

O