Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A gyűlést követő napok valami puha és váratlan dologba mosódtak össze.
Ahol egykor az utcák nehezek voltak a csendtől és a gyanakvástól, most az élet apró jeleit hordozták.
Itt nevetés, ott egy seprű suhogása, és mindig – virágok.
Egy alig hatéves kislánnyal kezdődött, aki egy elhervadt százszorszépet nyomott a kezembe, amikor az udvaron sétáltam.
Nem voltak szavai, csak tágra nyílt szeme, de elsz