Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A gyűlést követő napok valami puha és váratlan dologba mosódtak össze.

Ahol egykor az utcák nehezek voltak a csendtől és a gyanakvástól, most az élet apró jeleit hordozták.

Itt nevetés, ott egy seprű suhogása, és mindig – virágok.

Egy alig hatéves kislánnyal kezdődött, aki egy elhervadt százszorszépet nyomott a kezembe, amikor az udvaron sétáltam.

Nem voltak szavai, csak tágra nyílt szeme, de elsz