Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Az éjszaka csendje nem a nyugalomé volt.

Nem béke — inkább várakozás.

Mintha maga a levegő is visszatartaná a lélegzetét, arra várva, hogy a történet vérrel vagy kegyelemmel ér-e véget.

Nem kellett körülnéznem, hogy tudjam, ott van.

Éreztem őt. Sorana anyát.

Jelenléte átszivárgott a szoba sarkain, a só és a régi hamu halvány illata tekeredett a levegőbe. Már azelőtt éreztem, hogy felfedte volna ma