Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Az éjszaka csendje nem a nyugalomé volt.
Nem béke — inkább várakozás.
Mintha maga a levegő is visszatartaná a lélegzetét, arra várva, hogy a történet vérrel vagy kegyelemmel ér-e véget.
Nem kellett körülnéznem, hogy tudjam, ott van.
Éreztem őt. Sorana anyát.
Jelenléte átszivárgott a szoba sarkain, a só és a régi hamu halvány illata tekeredett a levegőbe. Már azelőtt éreztem, hogy felfedte volna ma