Dante nézőpontja:

A világ szertefoszlott.

Nem fájdalommal, nem zajjal – hanem csenddel.

Olyan mély csenddel, mintha maga az idő nyelt volna el.

Amikor kinyitottam a szemem, nem volt fény.

Csak szürke köd és a hideg kő illata.

Lassan feltoltam magam. A testem úgy sajgott, mintha hamuból építették volna újjá.

Amikor lenéztem, vért láttam – a véremet –, amint elenyészik a földön, mintha az elnyelné.