A reggel túl csendesen jött.

Még a madarak is bizonytalannak tűntek, merjenek-e énekelni.

Napok óta először nem volt vér- vagy hamuszaga a levegőnek. Csak harmat és rozmaring – Marta biztosan megint a kertekben szorgoskodott. A halvány illat a nyitott ablakon át áramlott be, lágyan és tisztán, mintha a világ azt színlelné, hogy nem égett le az imént.

Dante még aludt mellettem, lélegzete egyenletes