Lyra szemszöge

Megriadtam Kaelen üzenetétől, de nem vesztegettem az időt. Magamra kaptam a köntösömet, és csendben leosontam a lépcsőn. Aztán felhúztam a cipőmet, és kisurrantam a bejárati ajtón.

A pillanatban, amikor az ajtó kattanva bezárult mögöttem, Kaelen már ott is volt.

Összerezzentem, de sikerült hangtalanul maradnom. A szívemre tettem a kezem, ami hevesen kalapált, és dühösen meredtem rá.