Külső szemlélő szemszöge

– Átkozott legyen! Átkozott! Átkozott! – sikoltotta Vesper, bevágva maga mögött az ajtót.

A násznép elment, bár még korán volt. Menekültek, elriasztotta őket a feszültség, ami úgy áradt Varnból, mint egy viharfelhő. Az emberek tudták, érezték, hogy dühös. És Vesper részéről semmilyen báj vagy erőltetett nevetés nem volt elég az este megmentéséhez.

Ennek az ő álmának kellet