Chloe fel-alá járkált a szobámban, tekintete ide-oda cikázott. Olyan volt, mintha elhatalmasodott volna rajta a téboly, miután meghallotta Brock hangját a túloldalon – azt a hangot, amelyhez eddig még nem volt szerencsétlensége.

„Én döntöm el a helyszínt” – mondta végül Brock, és hallottam az örömöt a reszelős hangjában. „Most már nincs visszakozás, szóval jobb, ha megmutatod azt a szép kis pofida