Ahogy Declannal a bejárat előtt álltunk, Prestont is pont utánunk dobták ki. Ahogy elbotorkált mellettünk, láthatóan az volt a szándéka, hogy végig gyilkos pillantásokkal mérjen minket az autójáig, majd középső ujját felmutatva elhajtott.

Legszívesebben megütöttem volna, de látva, hogy a jobb szeme már kezdett feldagadni, Declan elég jól elintézte.

Declan felsóhajtott, és a hajába túrt. „Sajnálom