A város elterült alattunk, ahogy Declan autója végigsiklott az utcákon. Az ismerős városi fények ködös ragyogássá mosódtak össze, amitől szinte szédült az ember, ha rájuk nézett.

A lakásunkig tartó út nehéz csendben telt. A katasztrofális vacsora úgy játszódott le újra és újra a fejemben, mint valami kísérteties dallam, és képtelen voltam kiverni a fejemből az anyám képét. A zsebemben kotorásztam