Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Amint kiléptem az irodaépületből, a friss esti levegő fogadott, az eső és a távoli forgalom illatát hozva magával. A járdaszegélynél ott parkolt Declan, az autójának dőlve; alakja élesen kirajzolódott a lemenő nap fényében. Felnézett, ahogy közeledtem, és egy apró mosoly jelent meg az arcán.

„Szia” – köszönt Declan, elrugaszkodva az autótól. „Milyen meglepetés, hogy itt látlak.”

Viszonoztam a moso