Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Tizenöt perccel később Rowan autója lefékezett Declané mögött, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Rowan a tőle megszokott nyugalommal szállt ki a kocsiból, és megnyugtató mosollyal az arcán lépett oda hozzánk.

– Hali – köszönt Rowan, és lazán intett. Tekintete a leeresztett gumiabroncsra siklott, de szemmel láthatóan cseppet sem jött zavarba. – Oldjuk meg ezt a dolgot, mi?

– Köszönöm, hogy