– Sienna – mondta, hangjából alig leplezett megvetés áradt, miközben visszacsavarta a rúzsát. – Minek köszönhetem ezt a szerencsétlen találkozást?

Nagyot nyeltem, felkészülve a szembenézésre. – Simone, én… beszélnem kell veled.

Keresztbe fonta a karját, szemei összeszűkültek. – Hallgatlak.

– Nézd, tudom, hogy most nem kedvelsz – kezdtem bocsánatkérő hangon. – És meg is értem, de szükségem van rá,