DECLAN SZEMSZÖGE

Declan egyedül ült a szűk cellájában, a kopár szürke falak úgy záródtak rá, mint egy satu. Elméjében a közelgő bírósági megjelenés járt, a jövő bizonytalansága mázsás súlyként nehezedett a vállára. Ám ahogy teltek az órák, a remény halvány sugara tört át a sötétségen, mint egy jelzőfény sivár életében.

Másnap reggel Declant a folyosón visszhangzó léptek zaja ébresztette fel nyugta