A jetlag kegyetlen úrnő volt, a csontjaimig hatolt, ahogy Declannel átbotorkáltunk az apartmanom küszöbén. Megkönnyebbülten sóhajtva hagytam, hogy Declan megszabadítson a poggyászaim súlyos terhétől, miközben a kimerültség minden egyes grammját éreztem magamon.

– Köszi, Dec – mormogtam, a hangom alig volt hallható még a saját fülemnek is.

– Bármikor – felelte Declan. Gyengéden megveregette a válla