– Sajnálom, nem akartalak megijeszteni – mondta, és őszintén bűnbánónak tűnt.

Azonnal elfordítottam róla a tekintetem, és mindent bámultam, csak az arcát nem. A pultot. A szekrényeket. A kávéfőzőt. Bárhová, csak ne azokat a szemeket kelljen látnom, amik tegnap este olyan intenzíven néztek rám.

– Semmi baj, csak a reflexeim – vágtam rá gyorsan, próbálva normálisnak tűnni, de valószínűleg teljes