Sloane mormogott valamit válaszul, de nem mozdult.

Jaxon kicsit türelmetlen volt vele. Felé fordult, de látta, hogy az arca sápadt, mintha megijedt volna. Ráncolt homlokkal kérdezte: „Rémálma volt, vagy mi?”

„Nem.” Sloane a kanapénak támaszkodott a karjával, és mély levegőt vett.

Jaxon rávetett egy pillantást, és sürgette: „Csak tizenöt percünk van a betonon. Ne vesztegesse az időt.”

Sloane kitáma