Sloane követte őt a házba, egy kiscica puha lépteivel a nyomukban, halkan nyávogva.

– Brooke számítóbb, mint képzeltük – mondta, miközben Kellan mellé lépett, ajkai sarkában huncut mosoly bujkált.

– Azzal, hogy ma itt megjelent, emlékeztetni akart rá, hogy ő és te ugyanabból a világból jöttök. Hogy ez az ő felségterülete is, és korlátlan bejárása van ide.

Aztán a fejét félrebillentve megkérdezte: