Tessa

Vivienne belépett a házba, még mielőtt egy szót is szólhattam volna. Indulatosabbnak tűnt, mint amilyennek valaha is láttam; az arca vöröslött, a szája pedig remegett a dühtől.

– Hol vannak? – sziszegte, és a mutatóujját a mellkasom közepébe döfte. – Hol van a férjem és a lányom, te kis cafka?

Eszmélésemnél sem voltam a döbbenettől. Gretel és Evie befordultak a nappali sarkán, s ők is pontos