Tessa

Lementem a lépcsőn, és az alján földbe gyökerezett a lábam.

Az utolsó ember, akire az előcsarnokunkban számítottam, a mostohaanyám volt; pontosan olyan kifogástalanul és összeszedetten festett, mint mindig. Már a látványától is legszívesebben sarkon fordultam volna, hogy visszarohanjak az emeletre, különösen azután, amit az apám mesélt róla.

„Mit keresel itt?” – kérdeztem nyersen, mellőzve m