– Én, ööö…

A könyv egyértelműen a kezemben van. Már késő a párna alá rejteni, pedig kétségbeesetten arra vágyom. És mivel a kezem a nadrágomban van, nincs az a bűntelen magyarázat, amivel kimagyarázhatnám, mit csinálok vagy mit olvasok.

Abban a pillanatban Nyktos felkapja a fejét, és beleszimatol a levegőbe. – Érzem az izgalmadat, Vespera.

Közelebb jön, és közvetlenül fölém áll. Kinyújtja a kezét.