Amikor elérjük a tornacsarnok ajtaját, mindenki megtorpan, hogy minket bámuljon. A tömeg moraja halkabbá válik, már-már dorombolássá csendesül. Úgy érzem magam, mint azokban a rémálmokban, amikor az embernek az az érzése, hogy mindenki őt nézi. Csakhogy én ébren vagyok, és tényleg mindenki engem néz. Ez nem csak a képzeletem szüleménye!

– Ööö – mondom rendkívül választékosan. Vajon arra várnak az