„Vespera… Mmm…”

Pislogok, értetlenül. Egy ideig az agyam csak lefagyva áll. Kínosan hosszú ideig tart, mire rájövök, hogy nem fájdalma van. És nem is éber.

Nyktos rólam álmodik.

A hátán fekszik az ágyon. A takaró a derekáig ér. Pólót visel. Fogalmam sincs, mi van rajta a takaró alatt, és már a gondolattól is olyan erősen elpirulok, hogy az arcom majdnem kigyullad – különösen, amikor az egyik kezét