Zavros besétál az ajtón. Megáll, amikor meglát engem ott állni vele szemben. Fogalmam sincs, milyen arcot vághatok, de abban a pillanatban, ahogy Zavros meglát, a szokásos hanyag mosolya megkeményedik, és olyan ellentmondást nem tűrő kifejezést ölt, amilyet Nyktostól vagy Kavrostól várna az ember.

„Megkaptad, amit akartál?” – kérdezi tőlem. Már biztosan tudja a választ.

Megrázom a fejem.

Zavros ez